2019 év elején néhány baráttal elhatároztuk, hogy leutazunk Marokkóba kalandozni azzal a céllal, hogy feszegessük a saját magunk és a technika határait (KTM EXC 500 alapra épített könnyű tereprally motor vs. BMW 1200 GSA, a maga ~300 kilós súlyával), teszteljük a szállítási/utazási lehetőségeket, bejárjunk számunkra eddig ismeretlen – de felettébb izgalmasnak ígérkező – útvonalakat, amik később egy marokkói túra alapjai lehetnek. A túra nem utolsó sorban pedig segítette a felkészülésemet egy márciusi sivatagi versenyre – erről majd külön bejegyzésben írok.
Az előzőleg alaposan felkészített motorokat és felszereléseinket a csapat 2 tagja közúton szállította Malagába (~2800km-re Bp.-től), a többiek rövidített menetidővel (repülővel, közvetlen járattal Bp.-ről) érkeztek. Malagában felültünk a motorokra és komppal jutottunk át az afrikai kontinensre (a komp út 7 órás), majd a melillai (spanyol földnek számító) kikötőből ill. a városból kiérve beléptünk a Marokkói Királyság területére és elkezdődött az igazi kaland.
Az első napon szerpentinekkel tarkított látványos hegyvidéki tájakon haladtunk, érintettük az V. Mohamed nevét viselő gátat és víztározót is. Délebbre egyre nagyobb kiterjedésű sík területekre értünk, kősivatagban motoroztunk. 13 órát töltöttünk a nyeregben, hogy minél délebbre érjünk. 
A biztos célba érés előtt még egy kis faluban tankoltunk: kannákból töltötték harisnyán átszűrve az üzemanyagot a motorjainkba. Üdv Afrikában! 
Második nap Bouarfa-ból Boudnib-ba mentünk, minimális mennyiségű aszfaltos út igénybevételével. A terep: kősivatag, tele kisebb-nagyobb vízmosásokkal/átfolyásokkal a helyiek által használt ösvényeken. 
Délben zöldséges-bárányos “tagine”-t ettünk az algériai határtól nem messze. Késő délután sárból tapasztott épületekből álló, elhagyatott városkát találtunk egy pálmafákkal tarkított oázis mögött megbújva. Az éjszakát Francois Taillé kempingjében (Rekkam Boudnib) töltöttük, aki nagyon lelkesen lapozgatta az albumait és mesélt nekünk a 90-es évek Dakar Rally-jain szerzett autós és motoros élményeiről.
A kempingből viszonylag könnyen teljesíthető(nek tűnő), aszfalt nélküli, 180km-es tereptúrába kezdtünk, ami hamarosan a hét legnagyobb és legnehezebb kalandjává nőtte ki magát.
A cél Merzouga volt, de nem adta könnyen magát.
A sziklás-köves terepet – ami sokszor olyan volt, mintha a Holdon motoroznánk – homokos-kavicsos folyómeder átkelések tarkították, amik a nagy GS-ek számára komoly kihívást jelentettek. Később a méterről-méterre történő küzdelmet felváltották a gyors, köves “piste”-ek.
Nem mindig használhattuk a régi térképeken jelölt útvonalakat, gyakran fordítottak vissza az algériai határról, így sokat kellett improvizálni. Együtt vágtunk neki az útnak, az akadályokat ügyesen vette a csapat, de egy ponton kénytelenek voltunk szétválni: közeledtünk a merzougai dűnemezőhöz, az “Erg Chebbi”-hez és ennek előörse, egy hatalmas fennsíkon elterülő, kikerülhetetlen, mély homokos terület már leküzdhetetlennek tűnt a boxer motoros bálnákkal.
A szöcske KTM-ekkel a tervezett útvonal teljesítése után Erfoudba fordultunk vissza, ahová egy rögtönzött alternatív útvonalon sötétben érkezett a két GS. Altatóra nem volt szüksége senkinek.
A 4. napot a merzougai homokdűnék között töltöttük a rally motorokkal (csomagok nélkül), míg a nagy GS-ek rekreációs napot tartottak és a környék felfedezésére indultak: a helyiekkel ismerkedtek, tevéket és flamingókat fotóztak a közeli tónál. A KTM-eket a dűnézést követően leszervizeltük a szállásunk parkolójában – olajat és szűrőket cseréltünk, láncfeszességet állítottunk és az elmúlt napokban szerzett apró sérüléseket pofoztuk helyre.
Mivel az első napon módosítottuk az eredeti útvonal tervet, továbbá asszisztencia nélkül nem kockáztathattuk, hogy műszaki (vagy más) probléma miatt ne érjük el a 7. nap éjszaka induló kompot, ezért kénytelenek voltunk levágni a túrából – legalább marad felfedezni való legközelebbre is
Az 5. napon Merzougától délre indultunk, megnéztük együtt a korábban említett tavat, majd terepen motoroztunk vissza Erfoud-ig. Tankoltunk, gyümölcsöket vásároltunk a piacon és elindultunk a “Ziz” folyó (Oued Ziz) mentén északra. Ebben az időszakban nincs, vagy alig van víz ezekben a hatalmas folyómedrekben, így sokszor a mederben haladtunk. Estére Mideltbe érkeztünk.
A 6. nap az elsőhöz hasonlóan arról szólt, hogy minél több km-t nyerjünk, szeles síkságokon motoroztunk a hegyvonulatok között, de tettünk néha kitérőt a mindig új kalandokat tartogató folyómedrekben és megnéztük a helyiek falvait és ültetvényeit is, amit néha csak a szamarak által használt szűk ösvényeken lehetett megközelíteni. A ma esti cél Guercif volt.
Másnap reggel a várossal együtt ébredtünk mi is, körülnéztünk a szűk kis utcákban és a tucatnyi különböző fajta datolyára alkudtunk a helyiek piacán. Késő délután már Nador mellett a partról bámultuk a hullámokat, este átmentünk a melillai kikötőbe és visszahajóztunk Malagába.
forrás: https://ccamoto.com