Hatalmas lelkesedéssel vágtak neki az évad hazai záró futamának a terep-rally mezőny tagjai
és aki, csak tehette eljött, hogy még utoljára beizzítsa a motort és egy jó hangulatú versennyel
búcsúzzon el a 2022-es szezontól.
Tegnap még napsütésben zajlott az autós mezőny technikai ellenőrzése, de az előrejelzéseknek
megfelelően, a Z-Fuvar Raid of Champions első szakaszának rajtjához már bizony esőben állhattak a
motorosok és a quadosok. Ők teljesítették ugyanis elsőként az autósok előtt a Pusztamiske-Nyirád
közötti közel 33 kilométeres szakaszt.
Az első szakasz után tíz motoros közül kilenc, a szintén tíz quados közül nyolc versenyző tudott célba
érni. A második nekifutásra már valamelyest kegyesebbé vált az idő, még ha nem is volt jelentős a
különbség, de kicsit kevesebb vízzel kellett megküzdeni a mezőnynek, és a pálya sem volt már
ismeretlen számukra. Az már biztos, hogy a szlovák Bodor Péter távollétében már csak egy nap
választja el Kárpáti Pétert attól, hogy személyében új kupasorozat győztest avassanak a motorosok,
akinek az előnye már behozhatatlan. Másodikként Hodola Richárd futott be a KTM-mel, míg a
harmadik helyről Torma Balázs folytathatja szombaton reggel. A quadosoknál Balogh László, aki már
megszerezte az év végi első helyet, most elektronikai probléma miatt kihagyta a második szakaszt,
ezért a holnapi napot jelentős hátrányból kezdi majd. A nap végére Soós Péter szerezte meg az első
helyet a Yamahával. Őt Kardos Norbert követi, a harmadik helyen Ludas Marcell áll.
Hodola Richárd:
A második szakasz már egy kicsit jobb volt, az autók felszárították a pályát, nem csúszkált annyira, de
azért még mindig nem száraz
Kardos Norbert:
Az elsőn, az esőben elég sok gondom volt a szemüvegemmel. A következőre már nem is esett, így
jobb volt. Azt hittem, hogy gyorsabb leszek a másodikon, mert az elsőt nagyon rossznak éreztem,
pedig a legjobb időt mentem a kategóriában. A másodikon azt hittem, hogy sokkal gyorsabb leszek,
de nem így volt, és a többiek még gyorsultak is, így visszaestem a második helyre. Amúgy tetszett a
pálya, csúszkálós volt, mintha jégen mentünk volna.
Esch Tamás:
Fullra tankolt motorral, kopott gumival álltam neki, csúszott, mint az állat, a harmadik kilométernél
lefektettem a motort pont a kamerának, az legalább látványos volt. Ezen kívül elóvatoskodtam, nem
akarom sem magam, sem a motort összetörni, de élveztem, mert maga a terep nagyon jó, de a fű
csúszik!
Horváth Lajos:
Nagyon jó volt, bár én is elóvatoskodtam, de azért, mert két és fél hónapja nem ültem motoron. Annyi
volt a felkészülésem, hogy leszervizeltem és lemostam a motort. Lehet, hogy ebben a korban már
megengedhető, hogy ilyen legyek, de megkövetem magam, mert elkövettem azt a hibát, hogy nem
tettem fel új gumit, pedig mindig megfogadom, hogy új versenyre, új gumit teszek fel. Ettől függetlenül
szenzációsan éreztem magam. Hálás vagyok mindenkinek, hogy itt lehetünk!
Dervadelin Tamás:
Nagyon örültem, hogy egyáltalán el tudtam jönni az utolsó versenyünkre. Ez a helyszín nagyon
kedves számomra. Az időjárás miatt, ahogyan előre is jelezték, nagyon csúszós volt és sikerült egy
látványosat „talaj tornáznom” az első szakaszon. A csuklóm bánta, de semmi gond. A másodikon már
sokkal jobb volt a tapadásunk és úgy éreztem, időben is sokkal jobb volt, viszont egyszer-egyszer
előjöttek olyan részek, amikor nem tapadt és ezt a nagy „dögöt”, amivel én jövök, ha elindul, nem fogja
meg semmi. Az viszont sokat segített a felállítás gyorsaságában, hogy hallottam, hogy jönnek
mögöttem, így pillanatok alatt felálltam. Várjuk a holnapi napot, de nem vagyok nagy versenyben,
mivel egyedül vagyok ebben a kategóriában, de végig menni is nagy dolog. Az esés is mutatta, hogy
bármi megtörténhet, egy a szakaszt teljesíteni mindig jó érzés és magamnak is fontos bizonyítani.
Klima Gábor:
Rögtön elestem még az udvarban, utána két balos kesztyűvel álltam rajthoz. A szemüvegem lencséje
a rajt előtt még kiment a helyéről, így szemüveg nélkül indultam. És még el sem rajtoltam. Utána
viszont már jól ment, nem estem el, nagyon csúszott, nagyon tetszett. A rajtig viszont nagyon
kalandos volt
Kristyna Vankova:
Az idő nem volt igazán jó, de ettől függetlenül élveztem és elégedett vagyok magammal.
Az autósok 34 egységből álló mezőnyéből hat T1-es, két TH-s, két T2-es, 18 T4-es és hat
Challenge kategóriás jármű kezdett a mai napon. A lengyel Marek Kubiczek hamar kiszállt a
ringből, egy balul sikerült kapun való átjutás miatt. Rajta kívül még két pórul járt sindulóval lesz
kevesebb a holnapi rajnál.
A délelőtti eső többeknek is megnehezítette a dolgát, köztük az örökös bajnoknak, Miroslav
Zapletalnak a T1-es Hummerja sem vízre termett, így negyedik legjobbként futott be a második
szakasz után. Lemaradása az elsőtől mindössze 44 másodperc, így a holnapi hosszú szakaszokon
még bőven ledolgozhatja a különbséget.
Szoros csata várható az első öt autó között, akik egy percen belüli időkülönbséggel rajtolnak el
holnap. A lista élén jelenleg a Garamvölgyi Zoltán-Horn Albert páros áll, 12 másodperccel megelőzve
a lengyel Lenkiewicz-Janik egységet. A második legjobb magyar páros a T4-esek hatodik helyén álló
Kéry Szilveszter és Bartha Barbara, majd mögöttük az összetett kilencedik helyén Molnárék
következnek, akik pályatévesztés miatt egy perces büntetést szedtek össze.
A T1-esek között egyetlen magyarként induló Csucsuéknak a második kör már sokkal jobban sikerült,
ami a kategória harmadik helyére és az összetett értékelés 13. helyére volt ma elég.
Garamvölgyi Zoltán:
Délelőtt még izgultam, hogyan lesz itt verseny, aztán már egyre kevésbé, a versenyzői eligazítás után
pedig már átálltam arra, hogy versenyezni fogunk és játszhatunk végre. Itt újra teljesült a visszatérő,
hatalmas álmom, hogy rajthoz tudjunk állni. Nagyon sajnálom, hogy Antinak ki kellett hagynia ezt a
versenyt, viszont Berci tökéletesen tudja pótolni. Először kicsit szkeptikus volt, amikor szóltam neki,
hogy itt az ideje, hogy Can-Am-ezzen egy kicsit velem, de most úgy látom, „bevette a gyógyszert” ő is
és nagyon jól tudunk együtt működni. Jó a verseny, jól érezzük magunkat, jót játszunk egy igazi terep-
rally pályán. Ez a pálya az életem, olyan jó rajta menni, hogy csoda és végre minden összeállt. Jó az
autó, az csinálja, amit szeretnénk, és Berci segít benne, hogy gyorsan menjünk, én meg nagyon
motivált vagyok, mert már nagyon ki vagyok éhezve arra, hogy jól érezzük magunkat és ne csak a
szíjcseréről vagy a defektről szóljon, vagy beesünk, vagy bármi más baj legyen. Nagyon elégedettek
vagyunk, a csapat minden tagja itt van a célban. Amit szerettünk volna, az egyelőre sikerült.
Kéry Szilveszter:
Az első szakasz utolsó kilenc kilométeren defekttel jöttünk, és elég nehezen irányítható úgy az autó.
Igyekeztem levegőben tartani az elejét, akkor nem probléma, hogy nem ér le az első kerék, nem
számít a defekt. Másodszorra minden rendben volt, jól mentünk, de mégsem. Felszáradt a pálya, ami
nekünk nem jó, nincs hozzá gátlónk. Amíg nedves, nem számít, de szárazon már nincs mese. A
többiek jó gátlóval eltolják.
Molnár Balázs:
Az első gyors katasztrófa volt, kicsit eltekertük a fútóművet. A navigátorom sajnos nem látta az itinert,
annyira rázott az autó. De a másodikra állítottunk és javultunk az elsőhöz képest. Amúgy hozzuk a
vártat, ahogy tavaly és tavalyelőtt is.
Csucsu:
Az első körben két autót kellett megelőznünk. A második már sokkal jobban sikerült, örültem, hogy
Zapi mögött mehettünk. A pálya kezdett száradni, már csak egy-két helyen volt vizes, így ez már
nagyon jó volt.
Miroslav Zapletal:
Jó napunk volt, most negyedikek vagyunk. Az autónknak nem való az eső, nem egy Can-Am, de
holnap majd meglátjuk.
Csató Attila:
Nagyon szép a mezőny, jól érzem magam, Niki pedig nagyon precíz. Hoztuk az átlagunkat, az elsőn
és a másodikon is ugyanannyit jöttünk, de úgy látom, hogy az ellenfelink is jól felszívták magukat,
nagyon jöttek ránk a vége felé, de majd meglátjuk az eredményeket.
Révész Tamás:
Az első gyors felejthető, a második már vállalható volt. Az első nagyon-nagyon csúszott és volt benne
olyan öt-hat necces hely, ahol nem mertünk elmenni, de a második körrel már elégedett vagyok.
Frantisek Brutovsky:
Az első gyors hozzánk méltóan egy műszaki problémával ért véget. Az utolsó öt-hat kilométeren az
ablaktörlőnk sajnos elromlott, így vakon mentünk. A második gyors picivel jobban sikerült, javítani is
tudtunk 2 percet. Végül is elégedettek vagyunk, nem megyünk őrült tempót, de jól érezzük magunkat.