Hodola Richárd a világbajnoki tereprallye futamokon rendszeresen résztvevő, sikeres motoros versenyző, a legrangosabb események közül pedig mindössze a Dakar Rally nem szerepel listáján. A 2024-es szezonnyitó Desert Express 300-on érte baleset, erről, a motorozásról, annak kihívásairól és a legnagyobb tereprallye-s élményeiről is mesélt.
A kockázat mindig ott van, ha az ember versenyez, mi hajt mégis, ami miatt megéri vállalni a rizikót?
Nagyon szeretek győzni, versenyezni és imádom ezt a sportot, úgyhogy nem is nagyon gondolok erre a részére. Az elmúlt 5 és fél évben még csak közelében sem voltam bármilyen balesetnek. Szerintem Bugacon is inkább az volt a baj, hogy túlzottan hiányzott belőlem bármiféle félelemérzet. Légzsákos protektorral versenyzek, ami tökéletesen megvédett volna egy ilyen jellegű eséstől, egy karcolás nélkül megúsztam volna, de nem érkezett meg időben bele a patron. Utólag persze mondom magamnak, hogy így nagyon nem szabadott volna elindulni, de nem is gondoltam, hogy ekkora baleset érhet homokban.
Mi történt a bugaci versenyen, hogy vagy a baleset után?
Balogh Laci quados barátomat üldöztem, egy jó darabig mentem mögötte és ilyenkor nagyon nehéz a nagy porban előzni, nem is szeretek így quadokat kerülni. Amikor észrevett, akkor nagyon rendesen elengedett, azonban valószínűleg valamire nem koncentráltam eléggé és ahogy megelőztem, valahogy kiment alólam a motor, és elestem. Egy teljesen egyenes szakasz volt, mármint homokban full egyenes. De szerencsére jól vagyok, a kulcscsontom eltört, de nem kellett műteni és nagyjából április 24-re ígérték, hogy leveszik majd a kötést.
Korábban is voltak motoros baleseteid, mi volt a legkomolyabb esésed?
Ami 5 és fél éve volt Marokkóban, az tényleg komoly volt. Nem volt tökéletes a navigációm, igazándiból elég vakon versenyeztem, és valószínűleg letértem az itiner által jelölt nyomról, így beestem egy szakadékba. Ott rengeteg, komoly sérülést szedtem össze: boka, könyök, váll, arc, bordák…..az kemény volt. Az volt a szerencsém, hogy „csak” végtagjaim sérültek és ahhoz képest viszonylag gyorsan felépültem, – 1 év – hogy vannak, akik jóval kisebb esés után sem tudnak visszatérni.
Egy baleset mennyire változtatja meg a hozzáállásodat a versenyzéshez?
Nagyon, nagyon… azóta rendkívül óvatos és megfontolt lettem. Ezért nem is történt azóta semmilyen baleset, pedig háromszor is teljesítettem a Rally du Maroc-ot. A tavalyin az abszolút legjobb helyezésemet értem el, második lettem Rally3 kategóriában. Ez egy nagyon szuper eredmény, ott tényleg minden összeállt, szakaszt is tudtam nyerni. De egy komoly esés megváltoztatja az embert, sokkal tudatosabban és meggondoltabban versenyzek azóta.
Te hogyan kerültél bele a tereprallye és a motorozás világába?
Mindig is szerettem Afrikát, a sivatagot és először a Budapest Bamako Rally-t teljesítettem, ahol én voltam az első, aki motorral egyáltalán végig tudta csinálni, három győzelmem is van innen. Tudtam, hogy van a Dakar Rally meg a többi nagy futam, amik nagyon vonzottak és ezekre készülve becsatlakoztam a magyar bajnokságba. De minden terepmotor érdekel, nemcsak a tereprallye, indulok enduro bajnokságban, endurokrosszban, néha még cross versenyeken is és ezt így zusammen szeretem.
Mi a kedvenc, legemlékezetesebb tereprallye-s verseny sztorid?
Abszolút a tavalyi Rally du Maroc. Ez egy nagyon komoly világbajnoki futam, ami 3000 kilométer hosszú, minden egyes szakasz egy külön történet, egy külön forgatókönyv, ott tényleg nagyon-nagyon sokat kell küzdeni mindennel. Emlékszem az utolsó ellenőrző pontnál – tudtuk egymás eredményét – kb. olyan fél perccel vezettem egy 5 és fél órás versenyen 3-400 kilométer megtétele után, ahol ez a különbség nagyjából semmi. Ezt kellett megőriznem az utolsó szakaszra, úgyhogy nagyon izgalmas volt, mert a legkisebb hiba, egy kisebb eltévedés, vagy bármilyen malőr nem fél percet, hanem sokkal több időt vesz igénybe. De sikerült megőrizni a pozíciómat és ez lett a legjobb, a legemlékezetesebb pillanat eddigi versenyzői karrierem során. Amikor egy ember szakaszt tud nyerni egy ilyen komoly versenyen, annál nincsen jobb érzés.
Milyen bakancslistás futamaid vannak, illetve mik a terveid a szezon további részére?
Igazándiból a Rallye du Maroc fölött csak a Dakar Rally van, de azt nem hiszem, hogy bevállalom. Amit akartam, amin el akartam indulni, azok megvoltak. Részt veszek a portugál, spanyol versenyeken, ha most nem lett volna ez a sérülés, akkor megcsináltam volna az egész világkupa szezont. Idénre 17 versenyt terveztem, sajnos az első futamon elkaszáltam magam, rajthoz álltam volna a mostani áprilisi portugál vb futamon is. Minden csontra le volt szervezve, de azt sajnos le kellett mondanom, a szezon további része a sérüléstől függ.
Hogyan zajlik nálad a felkészülés egy versenyre?
Alapvetően cross és enduro pályákon szoktam edzeni az alapversenyekre, emellett a magyar bajnoki futamokat pont arra szoktam használni, hogy a nemzetközi versenyekre formába lendüljek. Nagyon nehéz a tereprallye versenyekre készülni, mert rendkívül hosszú egy szakasz, ezt versenykörülményeken kívül nagyon nehéz gyakorolni, mert vagy egy lakott területre téved az ember, vagy egyáltalán nem biztonságos, mert használják mások is az utakat. Úgyhogy ezek a pillérei a felkészülésnek: enduro, cross és tereprallye versenyek, ami a motorozást illeti.
Mi az, amit a motorsport tanított neked az életben?
Azt, hogy a határokat nagyon-nagyon-nagyon be kell tartani. Az összes motorsportnak szerintem az a fő tanítani valója, hogy a határokat mindig a saját képességeidnek megfelelően kell felállítani. Ha ez nem így történik, akkor jönnek sajnos a hibák és az esések. Ez nagyon nagy önkontrollt igényel, nagyon ott kell lenni fejben. Alapvetően minden olyan dologra megtanítja az embert, amit egy sportolónak tudnia kell kezelni: a nyomást, a versenyhelyzetet, hogy kell kivitelezni azt, amikor az ember az első helyen halad, hogy ne hibázzon, koncentráljon az utolsó méterekre is. Egy 500 kilométeres szakaszon, mondjuk egy Rally du Maroc-on az utolsó kilométereken is tudni kell kezelni, menedzselni a versenyt, nemhogy egy napon, hanem 1 heten keresztül. Nagyon fontos a megfelelő állóképesség, a fizikum megszerzése, mivel ezek mind a versenyteljesítményben jönnek vissza: hogy végig tudj úgy csinálni egy szakaszt, hogy ne kelljen kiengedni, ne fáradjál el, ne menjen el a koncentráció sokat kell edzeni. Nagyon fontos az is, hogy jól megtanulj navigálni, hiszen ez egy külön tudomány, ami majdnem annyira fontos, mint hogy ki milyen gyors motoros. Nem szabad feladni, bárhogy is áll az ember, mert a többiekkel is történhet bármilyen probléma. Minden versenynek egy külön sztorija van és mindegyik egy picit csiszolja, tanítja az embert.
Volt olyan, hogy gondolkodtál a feladáson, a versenyzés befejezésén?
Persze, persze. Az öt és fél évvel ezelőtti esésnél ott alaposan át kellett gondolnom, de aztán úgy döntöttem, hogy megpróbálom tovább csinálni. Egészen a mostani bugaci futamig működött is, sem Marokkóban, sem a spanyol-portugál versenyeken, Hungarian Bajan, magyar futamokon sem volt probléma. De ott tényleg azért elgondolkozott az ember, mert az durva volt.
A családod mit szól a szenvedélyedhez?
Nem nagyon örülnek neki, de elfogadták. Egyébként én úgy csinálom, hogy oké van ez a sport, de nem magányosan utazok, hiszen született egy kislányom és őt is viszem mindenhova. Még a Rally du Maroc-on is ott volt velem pedig még 1 éves se volt. Próbálom a versenyzést úgy alakítani, hogy közben egy családi program is legyen.
A motorod összerakásában, fejlesztésében mekkora szerepet töltesz be?
Van egy nagyon jó barátom, Zazi, aki felkészíti mindig és szervizeli is. Már nagyon régóta dolgozunk együtt, figyeljük az összes fejlesztést, a versenytársakat is mindig nézem a nemzetközi rendezvényeken. Szerintem mindig nagyon jó kis versenyjárművet csinálunk, remekül felkészítjük és igazándiból nem is volt problémám soha műszakilag, mind a navigáció, mind a motor rendkívül pontosan össze van rakva. Én nem vagyok nagy motorszerelő, azért az alap dolgokat megcsinálom, de komolyabb szerelésekhez nem értek és ezért nagyon-nagyon fontos, hogy spéci legyen a motor. Ez a stratégia működik is, tényleg abszolút csak az alapszervizzel teljesíteni tudom a legnagyobb versenyeket is, szerencsére soha nem kellett bonyolult, összetett módosításokat csinálnom.
Arra gondoltál már hogy lecseréled a motort, mondjuk egy can-am-re, versenyautóra?
Nem, nem. Nekem a motorsportban azért tetszik maga a terepmotor, mert ide hihetetlen fizikai állóképesség is kell, főleg a rangosabb versenyekre. És ha ez a fizikális része nem lenne, akkor nagy eséllyel engem nem is érdekelne. Én alapból is sportember, jó sportoló vagyok, futok, edzek, teniszezek, mindent csinálok. Ha ez a kihívást jelentő része nem lenne, valószínűleg nem is csinálnám.
Szerinted mi a tereprallye vonzereje, mi az, ami megszállottá teszi az embert?
Nekem abszolút a sivatagi része, amikor 3000 kilométert megyünk a homokos terepen, dűnéken keresztül és olyan területeken át, ahova egy úgymond normális vagy átlagember soha nem tud eljutni. Ott teljesen magadra vagy utalva, magadnak kell navigálni, és emellett minden problémát megoldani. Nekem ez jelenti a kihívást és azt az értéket, amire azt mondom, hogy na, ezt érdemes csinálni.
Ha sikerül gyorsan felépülnöd, magyar verseny van még tervben?
A kedvenc versenyem, a tavaly is nagyon jól sikerült Hungarian Baja. Abszolút ötödik lettem a FIM értékelésben, magyarok között pedig az első. Az hihetetlenül tetszett és mögöttem végzett a világkupa összetett vezetője, egy dubai srác is. Ez nekem az abszolút második legfontosabb verseny az évben, megpróbálom összeszedni rá magam. A terep az csillagos ötös, hiszen nagyon kevés tereprallye verseny van, főleg Európában, ahol ilyen összefüggő terepen lehet versenyezni, lakott területek, sebességkorlátozások nélkül. A másik pedig, hogy ez egy nemzetközi világkupa verseny és egész Európában mindössze három ilyen futam van: Portugáliában, Spanyolországban és Magyarországon. Ez egy óriási dolog, még ha annyian nem is ismerik ezt a sportot az országban, de ez egy nagyon nívós, sőt meg merem kockáztatni, hogy a legnívósabb terepmotoros esemény, ha a többi szakágat is figyelembe vesszük. Én azt mondom, hogy ilyenkor kutya kötelessége egy magyar versenyzőnek odatenni magát, és tényleg az az álmom és a vágyam, hogy egyszer a FIM nemzetközi értékelésbe is felállhassak a dobogóra.
Szerző: Erős Réka
Fényképek: Pataky Péter