Bravúros tempót diktált Miklós Csaba és Horn Albert a Baja Greece első kettő, 160 kilométeres szakaszán. A 13. helyről rajtolva a nap végén összetettben az 5., Challenger kategóriában pedig a 3. helyen állnak! A kezdeti Taurussal való barátkozást mára már felváltotta az egyéni, magabiztos ritmus, ami mérföldekre van a korábbi Can-Am által megkövetelt vezetési technikától. Az SS1-en 6 autót sikerült maga mögé utasítania a magyar párosnak, a második gyorson pedig tovább folytatták az előre menetelést.
„Ráéreztem a Taurus megfelelő kezelésére, nagyon összetett a vezetése. A Can-Am-nél gáz, fék és kormány van, míg a Taurusnál gázt, féket, kuplungot, kormányt és kapcsolást kell összehangolni, de úgy gondolom sikerült megtalálni a dinamikáját ennek a két plusz elemmel kiegészült vezetésnek. Végre van tapadásunk és arra is fény derült, hogy ez miért hiányzott eddig: hamarabb vissza kell váltani, különben az autó tolja magát előre. Tegnap 10 kilométeren két nagy hibát követtem el: elvittem egy fát és leszálltunk az útról, ma azonban már sokkal tudatosabban mentünk, felépítettük a versenyünket. Ha hosszú távon ezt tovább szeretném csinálni, akkor a bal lábbal fékezést nagyon be kell gyakorolnom, mert minden kanyarban 1 másodperc benne hagyása a végére 7-8 perces hátránnyá adódik össze.” – mesélte a tapasztalatokat Miklós Csaba.
A szép időnek köszönhetően száraz, de a tavalyihoz hasonlóan fehér-és rozsda színű talajokon hajtott át a mezőny. Míg az utóbbin nagyon jól működött az abroncs, addig az előbbin hiányzott a tapadás, ez a különbség pedig könnyen meg tudta viccelni a versenyzőket. Tájékozódás szempontjából nem volt nehéz feladvány a pálya, hiszen csak kevés elágazást tartogatott a mezőny számára, azonba voltak váratlanul sáros kanyarok, amiken nem egy a versenyautó korcsolyázott át.
Az első komoly tévedésükként az abroncsválasztást emelte ki Miklós Csaba, hiszen olyan kerékre tették le voksukat, ami normál esetben jobban bírja a köveket, strapabíróbb, viszont közel 20 kilométer kell ahhoz, hogy valamennyire felmelegedjen és legyen tapadása. Ebből származik némi hátránya a magyar duónak, azonban változtatni nem tudnak rajra, mivel a csapat kizárólag ezzel az abronccsal készült.
Az SS1-en bemutatott előzéseknél ketten kiestek Miklós Csaba és Horn Albert elől, a Can-Am Factory versenyzője elszállt az egyik sáros kanyarban és berepült az erdőbe, a tavalyi győztes pedig az első 5-6 kilométeren fejre állt. „A többieket aránylag simán megelőztük, de 4-5 perc időveszteséget összeszedtünk, valamint kiderült, hogy az első körben hiányzott 80 lóerő az autóból. Ha ezt a pár perc hátrányt nem gyűjtöttük volna be, akkor összetettben két hellyel előrébb lennénk, azonban egy ismeretlen autóval, új stílusú vezetéssel ez is remek eredmény!” – értékelte az első versenynapot a pilóta.
A Taurussal való vezetést nem lehet összehasonlítani a korábbi tapasztalatokkal, melyek autókázásnak érződnek ehhez a versenyhez képest. Még ha élményben sokkal többet is nyújt a Can-Am, ez a prototípus nagyobb terhelésre sem esik szét, sokkal megbízhatóbb, nem lépnek fel a szokásos műszaki hibák.
„Folyamatosan rengeteget tanulunk, azt hiszem a verseny után már nem lesz több megválaszolatlan kérdésünk. Itt a futómű beállítása, a gumiválasztás gyakorlatilag már eldönti a verseny 40%-át, és a pilóta munkája csak ezután következik. Előttünk és utánunk is nagyjából 5 perces rés van, szerintem az elsőkhöz már nem tudjuk behozni a lemaradást. Egy konstans, stabil tempót fogunk menni és ha valaki téved, vagy hibázik azt levadásszuk! – ismertette terveket a holnapi 229 km-re Miklós Csaba.
Szerző: Erős Réka